450 gyerek, 100 pást, 5 terem, 20 ország, 28 év. Számokban így lehetne összefoglalni azt a szombathelyi “giga vívóedzőtábort” amelyre Solti Antal főszervező és csapata, a Solti-team okkal lehet büszke
Lassan három évtizede, hogy Szombathelyen, a nyár kellős közepén a belvárosi, egyetem negyedi utcákat, több száz fiatal, tíz napon keresztül, hatalmas, gurulós zsákokkal lepi el, és húzza azokat fel és alá. Sokan valószínűleg nem is tudják, hogy a kánikula közepén mit is csinálnak ezek, a sok esetben még kicsi emberek a nagy zsákokkal. A válasz azért sportágunk ismerősei számára kézen fekvő: a “Solti Team” évenkénti edzőtáborának résztvevői közlekednek felszerelésükkel a szálláshelyül szolgáló kollégium, és a tornacsarnokok között vívózsákjaikkal.
A legnagyobb terembe, az egyetemi csarnokba lépve döbbenetes kép fogadja rögtön a kíváncsi látogatót. Negyvennégy páston párbajtőröznek egyszerre! Nem gyakorlott vívószemnek átláthatatlan az egész, ráadásul negyven fok körüli a hőség a teremben, mindezt tetézi a maszk, és a vívófelszerelés. Nem csoda hát, hogy az asszók között leggyakrabban látogatott környék a terem bejáratánál felszerelt két, hatalmas szódás ballon. A bejáratnál Budai István vívómester, a női párbajtőr válogatott Dorina édesapja és edzője próbál képbe helyezni.
Budai István és Solti Antal foglalja össze a napi teendőket.
“Azért egészen elképesztő látvány, hogy ennyien egyszerre vívnak, nem? A konvencionális fegyvernemekkel ellentétben mi inkább különböző szabadvívásó gyakorlatokat variálunk. Van olyan, hogy három perc vívás után cserélünk ellenfelet, és így forgunk körbe, kis pihenőkkel. Azt élvezi mindenki a legjobban, hogy sorra új ellenféllel találja magát szemben, a fiatal magyarok számára is különleges, hogy nem az egyesületben megszokott arcokkal készülnem, hanem másokkal, köztük külföldiekkel. Solti Antal évekkel ezelőtt kért fel, hogy én irányítsam itt a párbajtőr edzéseket, és nagyon szeretem ezt a munkát.”
Szavait megerősíti Peterdi András is, aki vívómester-plasztronban, a hőségnek megfelelően, csapzottan érkezik hozzánk. Nincs egy hete, hogy hazaérkezett a vuhszi világbajnokságról, és már edzőként itt dolgozik. “Ez a vakációm… És sokkal jobb itt, mint Vuhsziban. Na jó, a teremben melegebb van, itt nincs légkondi, de az utcán Kínában még nagyobb volt a forróság. Ráadásul én nem bírom a keleti kaját, szóval, nem cserélném Szombathelyet Kínáért” – meséli tapasztalatait az ötödik helyezett párbajtőr-válogatott tagja. A teremben közben bábeli a nyelvzavar a pihenő közben. Elvégre Solti Antal bátran világhírűnek nevezhető edzőtáborában több mint húsz ország, 450 ifjú vívója készül tíz napon át a jövő feladataira.
Kis „csendélet” a szombathelyi párbajtőr-teremben.
De a körülményekről meséljen a Főnök, azaz Solti Antal, aki az edzések idején sorra járja a termeket, elvégre a kardozók, a tőrözők és a párbajtőrözők három, egymáshoz közeli, de különböző csarnokban edzenek. “Hát igen, valóban kinőttük magunkat” – mondja az idén hetven esztendős mester, hangjában érezhető és érthető büszkeséggel. Arra a kérdésre, miként kezdődött az egész, azt meséli, hogy több mint harminc esztendeje kezdett klubjával és a korosztályos válogatottakkal nyári edzőtáborozásba. Ismerősei révén Sopronban volt a tábor, onnan viszont költözni kellett. Akkor tért haza a korábban Németországban edzősködő Gasztonyi János, és ő csábította át az akkor még jóval kisebb csapatot Szombathelyre. 28 éve. Azóta itt ragadtak…
“Régebben ötvenesével írtam a leveleket, ma már természetesen az e-mailen és a facebookon keresztül hirdetjük kollégáimmal a tábort. Pontosabban olyan nagyon már hirdetni sem kell, sokan maguktól kérdezik, mikor lesz idén Szombathely” – folytatja többek között Mohamed Aida mestere. Elmondása szerint nagyon büszke arra, hogy több olyan vívóedző is dolgozik most, aki korábban még ifjú versenyzőként edzőtáborott itt. Elég körülnéznie, és máris mutat a már említett Peterdi Andrásra, a Honvéd, illetve Bojti Dánielre, az MTK mesterére. Egyébként ezek Solti Antal korábbi klubjai, melyekben évtizedeket töltött el a most a Ferencvárosban dolgozó mester, és hogy “nincs harag”, azt pontosan jelzi, hogy az “exkluboktól” is érkeztek mesterek és gyerekek. “Idén, nagyjából 450 vívónk van 20 országból, de kérdezd Szabó Andrást, ő tudja pontosan a számokat, ő a szervezésben a jobb kezem. Büszke vagyok arra, hogy a magyar vívást segíthetem azzal, hogy az edzőktől egyáltalán nem kérünk pénzt a tíznapos szállásért és ellátásért. Mindenki jöhet, szívesen látjuk őket, hozzák a tanítványokat.” – folytatja Solti Antal.
Olimpiai ezüstérmesünk, Nemcsik Zsolt az ifjú kardozók között.
A három nagy csarnokban száz páston vívnak, a felszereléseket az egyesületek hozták. Mindhárom teremnek van saját fegyvermestere, és természetesen nem hiányzik az orvos és a gyúró sem. Egyetlen szabad délután kivételével napi két tréninget vezényelnek az edzők, és a tábor végét verseny zárja. A szombat esti közös banketten lesz az eredményhirdetés, ahol valamennyi döntős oklevelet és tárgyjutalmat kap majd. A tőr és a párbajtőr fegyvernemekben hatalmas a létszám, a kard még bontogatja szárnyait, ám a fejlődésre garancia, hogy ott Nemcsik Zsolt, olimpiai ezüstérmes és világbajnok vezeti a foglalkozásokat…
“Próbálunk átfogó programot nyújtani. Meghívtuk a záró versenyekre a veteránokat, el is jönnek! Mindhárom fegyvernemben edzőképzést tartunk, és újdonság a zsűriképzés, melyet barátom, Hidasi József, olimpiai és világbajnoki döntőket vezető korábbi versenybíró tart. Érkeztek ide edzők és vívók Kanadából, az Egyesült Államokból, Izraelből, Törökországból, Svédországból, és még sorolhatnám. De számomra az is fontos, hogy korosztályos válogatottak is itt vannak, velünk készülnek.” – mondja Solti Antal.
Valóban, különösen tőrben sok a már korosztályos világversenyről is ismert arc. Itt van az ifjúsági olimpiára készülő Zsoldosi Karolina, valamint Fekete Hanga, Szemes Gergő, Horváth Soma, vagy a felnőtt válogatót is nyerő ifjú női párbajtőröző tehetség, a kadet Európa-bajnok Büki Lili. Aki olyannyira komolyan veszi még itt is a vívást, hogy egy elvesztett asszója után jobbnak látjuk inkább nem érdeklődni a hogyléte felől…
Egy torontói tehetség, Jessica Guo lassan törzsvendégnek tekinthető Szombathelyen.
Inkább a “tőrteremben” uralkodó, a tavalyi és az idei versenyt is megnyerő, nagyon tehetséges, és mindössze 14 éves kanadai Jessica Guót kérdezzük, hogy miként került a másik kontinensről Szombathelyre. “A kínai edzőm szólt először, most már harmadik éve jövök együtt az édesanyámmal, és nagyon szeretünk itt lenni. Igaz, kicsit meleg van, de annyi baj legyen. Sokat vívok, sokat tanulok, idén már szeretnék eljutni a kadet világbajnokságra, és ott találkozni a magyar barátnőimmel.” – meséli Jessica, aki Torontóból érkezett Szombathelyre.
Delet is harangzonak, mire halkulni kezd a három teremben a fegyvercsörgés. De csak átmenetileg. Kora délután folytatódik a nagyüzem, majd este a leendő ifjú zsűrik teszik le az elméleti vizsgát. Mert Szombathelyen zajlik az élet a Solti-team irányításával.
450 gyerekkel, 100 páston, 5 teremben, 20 ország részvételével, 28 éve – valóban egy életmű!
Forrás: hunfencing.hu
