2017. január 29., 20:00 szerző: Horváth Erika fotós: Unger Tamás
Szombathely – Nyolc éve tette át a székhelyét a vívóedző Patócs Zsolt a Szombathelyi Vívóakadémiára. Tanítványai közül ketten már hét korosztályos vb-, illetve Eb-érmet számlálnak.
Vajon csilloghat-e még régi fényében a vasi vívás? Az idő és az eredmények megadták a választ kollégám hét éve feltett kérdésére; olyan – korosztályos – eredményekkel büszkélkedhet a Szombathelyi Vívóakadémia, amilyenek itt még soha nem voltak.
– Nem volt egyszerű, de sikerült nemzetközi szintre eljutnunk – kezdett bele a szombathelyi történetbe Patócs Zsolt. – Először csak Héraklész-keret-tagokat adott az egyesület, aztán a válogatottba is bekerültek a fiúk. Bakos Bálint hozta az első nemzetközi érmet, egy Eb-bronzot csapatban, világkupákon is sikerült döntős helyeket megcsípnie. Aztán Bende Bence a kadet vb-n lett egyéniben harmadik, Bálint pedig részese volt az U23-as Eb magyar csapatezüstjének. A tavalyi év pedig minden várakozást felülmúlt: Bálint bronzérmet szerzett a pozsonyi világkupán, utána a juniorválogatottal Európa-bajnok, majd vb-ezüstérmes lett. Nagyon szép eredmény az egyéni vb-hetedik helye is. Bence a kadet korosztályban nyert csapatban Európa-bajnoki címet.
Ezt az eredménysort hosszú távon is nehéz lesz überelni. Nemrégiben a Magyar Vívószövetség főtitkára, Polgár Pál járt nálunk. Kíváncsi volt az iskolai vívásra is, körbekalauzoltuk a Brenner iskolában, majd megmutattuk neki az Epcos volt telephelyén található csarnokot, amelyből kialakítják a leendő vívótermünket – ami a kiszolgálóhelyiségekkel együtt 1000 négyzetméteres lesz. Ezután mentünk át a Nagy Lajos Gimnázium alsó, kis termébe, hosszú évek óta az a mi bázisunk. Csak annyit mondott elhűlve: te tudhatsz valamit, ha ebből a teremből ilyen eredmények születtek.
Patócs Zsolt a Szombathelyi Vívóakadémián nevelt két legeredményesebb tanítványával: balról Bende Bence, jobbról Bakos Bálint Fotó: Unger Tamás
– Hol, hogyan gyűjtötte be a tudását?
– Tízévesen kezdtem a vívást Miskolcon, Ésa Tibor bácsinál. Akkor engem már vártak a vívóterembe, mert a két bátyám is vívott. Miskolcon érettségiztem, aztán Pestre kerültem, a BVSC-ben vívtam. Akkor is, amikor a Testnevelési Főiskolára jelentkeztem. A konvencionális fegyvernemeken nevelődtem, tőrben és kardban értem el országos bajnoki döntős helyezéseket, I. osztályú is voltam. Béla testvérem adta először vívóedzői pályára a fejét, aztán én is követtem a példáját. (Nagyon jó érzés volt, amikor 2015-ben Bende Bence vb-harmadik volt, akkor a lányoknál az ő tanítványa, a miskolci Nagy Kinga ezüstérmes lett.) Először szakedzői képesítést szereztem, később elvégeztem az általános iskolai és gimnáziumi testnevelői szakot is. Debrecenben kezdtem edzősködni, mind a négy gyerekem vívott, de már csak a fiamnak van kapcsolata a vívással – ő is edző, a TF-en tanítja a vívókat, szakkönyvet is írt. Visszatérve az edzői pályámra, a válásom után Olaszországba mentem, ahol nyolc és fél évet dolgoztam. Amikor hazajöttem, Debrecenben nem tudtam elhelyezkedni. Pécsre vezetett az utam, ahol anyagi és egyéb problémák adódtak, így Szolnok lett a bázisom. Bár jöttek az eredmények, nem maradhattam, mert egy GYES-en lévő kolléganőt helyettesítettem. Tudtam, hogy Szombathelyen edzőt keresnek. Egy év után jelentkeztek, hogy sikerült megteremteni a feltételét a foglalkoztatásomnak: a vívóakadémiánál edzői, a Derkovits iskolában testnevelői állást kaptam. Sajnos a KLIK megjelenésével már nem tudott segíteni az önkormányzat, változtatni kellett. Most főfoglalkozásban vagyok edző, de ha lehetőség adódik, szeretnék újra tanítani is.
– Miért párbajtőr?
– Soha nem az edző választ. Ha elmegy egy helyre dolgozni, akkor ott mindig van egy mag. Anno Szombathelyen a tőr volt az egyeduralkodó, de amikor én jöttem, már kizárólag párbajtőrrel foglalkoztak. Ebben a 7×14 méteres teremben nem is lehetett volna más fegyvernemet megvalósítani. Így is nagyon szűkösen vagyunk – egyszerre 18-22-en 12 helyre. Amúgy 50-55 fő a tagdíjfizető. Ez nagy szerencse, de nagy gond is. Úgy próbáltunk javítani a helyzeten, hogy heti kétszer a POTE csarnokát is kibéreltük. Talán év végére elkészülhet az új csarnokunk, és akkor már semmi akadálya nem lesz annak, hogy tőrrel is foglalkozzunk. Ebben segít a Németországból hazaköltözött új edzőnk, Igaly János. Ha megkapjuk az új termet, igyekszünk meg is tölteni. A riói olimpia után nagyon jól sikerült a toborzásunk, 35-en már le is vizsgáztak abból, amit három hónap alatt elsajátítottak.
– Hogyan tovább? Bakos Bálintot már elveszítette az egyesület.
– Bálint már Budapesten tanul. Persze, távozása érzékenyen érinti az eredményességet. Egy ideig nélkülöztük Szabó Viktóriát is, aki szintén válogatott kerettag, de az érettségi, a felvételi előtt muszáj volt egy kicsit pihennie. Már újra csatasorba állt. Bende Bencének még egy éve van itt. Fel kell készülni arra, hogy utánuk nemzetközi eredményességben hosszú pauza lesz. Mégsem vagyok nagyon megijedve. Nyilván Bencének és Vikinek szeretnék segíteni még abban, hogy a céljaikat elérjék. De egy új csoporttal is elindulnék ezen az úton. Most nagyobb a merítési lehetőség, és az új terem lehetőséget adhat arra, hogy a mostani 30 gyerekből is eljuthassanak akár többen is nemzetközi szintre. Bencéék nyolc évet küzdöttek velem végig. Ha akad olyan, aki tényleg mindent rááldoz, nem kizárt, hogy hamarabb is odaérhet. Tisztelet mind a gyerekek, mind a szüleik előtt, akik végigcsinálják, hiszen nem kevés lemondással, munkával jár, és sok pénzt is felemészt.
– Kikből lehetnek jó vívók?
– Azt szoktam mondani, minden egészséges gyereket meg lehet tanítani egy bizonyos szintig vívni. Edzőként először csak annyit tudok mondani, hogy ügyes vagy nem ügyes. Az, hogy mit tud majd elérni, csak versenyzéskor derül ki. Vannak, akiket a teher összenyom és nem tudnak teljesíteni – őket teremvívóknak hívjuk. És vannak olyanok, akik ha egy pici kihívást is éreznek, egekbe szökik az adrenalinszintjük és jobban teljesítenek. Hiába a teremvívó jobb és szebb technikai tudása, a másik eredményesebb lesz. De a legfontosabb az, hogy jöjjön le a terembe a gyerek, legyen szorgalmas, kitartó, eltökélt – mert hiába a jó adottság, ha lustasággal párosul -, a szülei segítsék – anyagiakban is -, és csak ezután jön az edző, és az, hogy mit tanít neki.
Forrás: Vas Népe
