A sport, amelyben Magyarország világhatalom – és amely Szombathelyen is újra virágzik

Stari 2025. december 11. 18:21

A vasi megyeszékhelyen több mint 150 éves múltra tekint vissza a vívás, amely ugyan sosem halt meg, de többször temették már. Aztán mindig akadt valaki, aki új életet lehelt bele.

Tudja Ön, melyik Magyarország legeredményesebb olimpiai sportága? A legtöbben ilyenkor a kajak-kenura vagy az úszásra tippelnek, pedig a dobogó csúcsán egy kevésbé reflektorfényben lévő sport áll: a vívás. Összesen 91 olimpiai éremmel – 38 arannyal, 25 ezüsttel és 29 bronzzal – a magyar vívósport világviszonylatban is az élmezőnyben van, csak Olaszország és Franciaország előzi meg.

A klub különlegessége az egykori aktív vívókból álló szenior (40+) csapat
Fotó: Mészáros D. Zsolt

Ehhez képest fájóan kevés szó esik róla a hazai médiában. A sajtót eluralják a látvány-csapatsportágak, a TAO-rendszer kedvezményezettjei: a foci, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda, a jégkorong. A vívás nincs köztük – pedig látványos, taktikus, egyszerre elegáns és kemény, kiváló kondíciót és tartást ad, és az önállóság mellett a csapatmunkára is megtanít.

Miközben stadionok épülnek, csarnokok újulnak meg, a vívás valahogy mindig lemarad a reflektorfényről.

Pedig nemcsak Magyarországon, hanem Szombathelyen különösen gazdag múltja van.

Szombathely: a vidéki vívás egyik bölcsője

Kevesen tudják, de Vas megye első olimpiai bajnoka is vívó volt: Rajczy Imre, aki a berlini olimpián (1936) a magyar kardcsapattal ért a csúcsra. Bár ekkorra már Budapesten versenyzett, pályafutását premontreis gimnazistaként a Szombathelyi Vívó Clubban kezdte, Vass Béla irányításával.

A vívásnak Szombathelyen különösen gazdag múltja van
Fotó: Mészáros D. Zsolt

A sportág gyökerei mélyen nyúlnak vissza a város történetébe. Már 1869-ben 40 fős vívótársulat működött a megyeszékhelyen. Ekkor még a párbajszerű kardvívás volt a divat, kizárólag a felsőbb körök férfiainak szórakozása.

Majdnem két évtizeddel később, 1895-ben megalakult a Szombathelyi Vívó Club. Az alapítók között ismert helyi ügyvédek, katonatisztek, hivatalnokok szerepeltek, és – ami a legfontosabb – megjelent az első valódi sportvívó a városban: Vass Béla gimnáziumi tanár, Rajczy nevelője.

A ’30-as években Szombathelyen a vívás a legnépszerűbb sportágak közé tartozott. A szombathelyi kardcsapat 1932-ben és 1933-ban is magyar vidékbajnok lett. Rendszeresen szerveztek a hagyományos honvédségi, rendőrtiszti versenyeken kívül iskolai vívó bajnokságokat a város középiskolái között, a sportág társadalmi rangja is magas volt.

A 30-as évek szombathelyi kardcsapata
Fotó: savariafencing.hu

1938-ban a Haladás VSE is vívószakosztályt alapított, ezzel a vívás kikerült a kizárólag elit sportok közül, elérhetővé vált a középosztályon kívüli rétegek számára is. A MÁV műhely kultúrházának vívóterme hamarosan a szombathelyi sportélet egyik központi helyszíne lett.

A világháború után politikai okokból megszüntették a Szombathelyi Vívó Clubot, így a vívás bázisa a Haladás lett. Az ’50-es évek nehézségei (nem volt állandó vívóterem a városban, a sportolók mostoha körülmények között hol itt, hol ott edzettek) után a szakosztály ismét országos szintre ért.

A második aranykor után jöttek a sötét felhők

A Rohonci úti sporttelep 1976-ban elkészült vívóterme igazi otthont adott a sportágnak. A Haladás vívószakosztályának több mint 150 igazolt sportolója volt ekkor, ezzel vidéki viszonylatban az ország első számú vívóműhelyévé vált.

1980-tól évente rendezték meg a Savaria Nemzetközi Ifjúsági Kupát, Európa egyik legfontosabb utánpótlás-versenyét. A történet azonban a ’80-as évek végén fordulatot vett: az állami finanszírozás visszaesett, edzők távoztak, a vívók létszáma drasztikusan zuhanni kezdett.

1995 januárja a fekete év: a Haladás vívószakosztályát megszüntették, a vívótermet felszámolták – ezzel egy korszak lezárult: a szombathelyi vívósport, a magyar vidéki vívás egykori fellegvárában megszűnt.

Babós Csaba, a Szombathelyi Vívóakadémia SE elnöke
Fotó: Mészáros D. Zsolt

Újjászületés: a Szombathelyi Vívóakadémia

A sportág 2001-ben támadt fel újra Szombathelyen: ifj. Gasztonyi János vezetésével egykori vívók és edzők megalapították a Szombathelyi Vívóakadémia Sportegyesületet.

Az első évek 15–20 fős létszámmal, változó helyszíneken teltek. Ma már kb. 100 igazolt sportoló edz náluk, tőr és párbajtőr fegyvernemekben újra fontos vidéki utánpótlásbázisnak számítanak.

A klub különlegessége az egykori aktív vívókból álló szenior (40+) csapat, amely nemcsak szervezi az egyesület működését, de versenyez is: hazai és nemzetközi veterán tornákon, világversenyeken vesznek részt, és példát mutatnak a fiataloknak.

Impozáns, új csarnok, amit a nyitás után rögtön be kellett zárni

A vívás azért is előnyös, mert a többi sportággal ellentétben nem csak nyáron vagy télen lehet űzni, hanem egész évben, időjárástól függetlenül, ezért folyamatosan sportolhatnak a versenyzők.

2001-ben Főnix madár módjára feltámadtak
Fotó: Mészáros D. Zsolt

Az akadémia öt éve méltó helyre került, a Szent László király utcában egy minden igényt kielégítő, energiatakarékos, nemzetközi versenyek rendezésére is alkalmas, XXI. századi létesítménybe. A szombathelyi országos szinten is a legkiválóbb vívócsarnokok közé tartozik, nem csoda, hiszen még a tervezője is egy korábbi vívó volt, Gáspár Péter.

A cserkészházzal és az asztalitenisz-csarnokkal együtt csaknem egymilliárd forintos beruházás több épületből áll, a több mint ezer négyzetméter alapterületű sportkomplexumban egy 12 versenypástos vívócsarnokban klubszoba, fegyvermesteri helyiség, öltözők, valamint egy konditerem is szolgálja a vívók eredményes felkészülését.

– 2020. március 1-jén költöztünk be új otthonunkba, de alig két hét múlva a covid-járvány miatt be is kellett zárni mindent. Akkoriban „távedzéseket” tartottunk, videón keresztül, otthoni gyakorlatokat végeztek a sportolóink. Szerencsére aztán az energiaválság már nem „ültetett le” minket, mert a tetőn van 140 darab napelemünk, így az energiaforrás biztosított volt. Már öt éve vagyunk ebben a csarnokban, az, hogy ilyen új, modern, kulturált környezetben dolgozhatunk, óriási lökést adott egyesületünknek. A vívás egy olyan technikai sport, amit elektronikus eszközökkel megspékelve végzünk, és amikor korábban két órára béreltünk egy termet egy iskolában, egy óra csak azzal ment el, hogy fel- és leszereltük a pástokat, az edzések nagy része pakolásból állt – mesélte a Nyugatnak Babós Csaba, a Szombathelyi Vívóakadémia Sportegyesület elnöke.

Gajdán István elnökségi tag, a vívás történetének ,,nagy tudora”
Fotó: Mészáros D. Zsolt

Megtudtuk azt is, hogy az elmúlt években már Zalaegerszegről, Tatabányáról és az ország másik végéből is érkeztek szakemberek, hogy lemásolják a technikai újításokat és a szombathelyiek padlóba épített vívópástjait.

És hogy milyen most a vívóélet a városban?

– Szerintem mondhatjuk, hogy pezsgő és izgalmas – folytatta az elnök. – Az alapvető célunk az, hogy minél több vívónk, minél több gyerekünk legyen. Nem véletlenül használom utóbbi kifejezést, mert be kellett látnunk, hogy mi alapvetően egy utánpótlásképző-bázis vagyunk. Tőlünk 18 éves korban a gyerekek elmennek, mivel az iskolaváltások miatt még a városból is elköltöznek, egyetemi tanulmányaikat máshol végzik. Természetesen nem várjuk el mindenkitől, hogy versenyezzen is, ha valaki csak a sport, a mozgás öröme miatt csatlakozik hozzánk, őt is szívesen látjuk.

Ha valaki végigsétál egy hétköznap délután a Szombathelyi Vívóakadémia termében, hamar feltűnik, hogy itt nem egyszerű sportfoglalkozás zajlik. A lábak ritmusos dobbanása, a pengék találkozásának fémes hangja és a gyerekek koncentrált csendje egy olyan hagyományt hordoz, amely több mint százötven éve része a város sportéletének. A teremben pedig ott van valami más is: a fegyelem, a figyelem, ami egyre ritkább a mai rohanó világban.

Kiváló körülmények között edzhetnek
Fotó: Mészáros D. Zsolt

Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan tartható fenn mindez, milyen anyagi háttérből működik egy olyan egyesület, amely mögött nincs ott a TAO-rendszer biztonsága.

– Nehezen. Minden évben ki vagyunk centizve. Nem vagyunk TAO-sportág, így eleve kevesebb pénzhez jutunk, mint a látványsportágak. A vívószövetség támogat minket, de neki is végesek a lehetőségei. A város annak idején komoly pénzt tett bele ebbe a vívóterem projektbe, és ezzel – azt gondolom – némi felelősséget is felvállalt. Mivel a létesítmény üzemeltetésének feladata ránk hárul, a működtetéshez szükségünk van a város támogatására is. Eddig minden évben nagyjából állandó összeggel támogattak minket, ami nekünk létfontosságú segítség, de ezt jócskán ki kell egészítenünk. Tagdíjakból és pályázatokból tartjuk fenn magunkat. Természetesen megkerestünk jó pár céget is, de a vívást – akárcsak más, úgynevezett kiemelt sportágat – elég nehéz „eladni” a szponzoroknak, mert sajnos nem vagyunk jó reklámhordozók, és úgy tűnik – egy-egy kisebb kivételtől eltekintve – a sportágunk helyi utánpótlás nevelésének ügyével is nehéz megszólítani őket. Nyilván egy Szilágyi Áronnak már egyéni szponzorációs szerződése van komoly cégekkel, de ehhez meg kell nyerni három olimpiát. Gyakorlatilag a szülők a legfőbb szponzoraink, szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk velük, igazi aktív közösséget alkotnak, sok terhet ők visznek a hátukon. Aki ide pénzt hoz, az azért teszi, hogy valami önzetlen jót tegyen – zárta szavait Babós Csaba, aki fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy az egyesület összes veterán sportolója – bár ők is fizetnek tagdíjat – önköltséges alapon versenyez, saját maga fizeti a felszerelését és az útiköltségét is.

Ezt látja egy vívó: fotósunk belebújt a sisakba
Fotó: Mészáros D. Zsolt

Ha ránézünk a vívókra, nemcsak sportolókat látunk. Hanem példákat arra, hogy Szombathely tud még közösséget építeni ott is, ahol a reflektorfény nem világít. És egy sportág akkor is virágozhat, ha nem harsogja tele a várost.