Horváth Erika – 2020.09.27
A Szombathelyi Vívóakadémia Sportegyesület elnöke, Babós Csaba szerint teljes volt az egyetértés, hogy Komatits Józsefről nevezzék el az új vívótermet.
A pénteki avatóünnepségen dr. Nemény András, Szombathely polgármestere is utalt rá, hogy a város több mint százéves vívósportjának korábban már volt két „aranykora”. Az elsőt nemrégiben idézték meg a hálás tanítványok, amikor edzőjükről, a hivatásos vívómester Tóth Lajosról – aki 1924–1971-ig nemzedékeket tanított vívni – hoztak egy festményt. Ami az új vívóterem sok régi relikviát is őrző klubszobájának falára került.
Aztán jöttek a 70-es, 80-as évek (1976-tól a Haladás VSE Rohonci úti sporttelepének fedett lelátója alatt már volt állandó otthona is a vívóknak). Nem kellett sokat tanakodni azon, hogy kinek a nevét viselje az új vívóterem; ennek az időszaknak a kiemelkedő egyéniségénél, a tőrvívó Komatits Józsefnél, aki már életében is igazi példakép volt, nem is lehetett volna jobb választás. Egy végtelenül szorgalmas, szerény, szimpatikus sportember volt, akinek sikerült legyőznie az akkoriban a vidék és a főváros között égig nyúló akadályt. Idősebb, majd ifjabb Gasztonyi János tanítványa beverekedte magát a válogatottba, részt vehetett az 1976-os montreali játékokon, ahol egyéniben legjobb magyarként kilencedik, a csapattal – dr. Kamuti Jenővel és ifj. Somodi Lajossal – pedig hetedik lett. A magyar csapattal volt vb-ötödik, vb-hatodik, Eb-nyolcadik is. Később edzőként is maradandót alkotott, a legnagyobb osztrák vívóegyesületben, Mödlingben az ő tanítványa volt az Európa-bajnoki címig jutó Michael Ludwigh. Komatits József sajnos nagyon fiatalon, 2007-ben, életének 57. évében távozott közülünk.
Babós Csaba és Komatits Zsuzsa, a névadó özvegye az emlékfalnál a szalagátvágás után
Fotó: Unger Tamás
A szombathelyi vívósport újraélesztésével, a Szombathelyi Vívóakadémia SE megalakulásával 2001-ben kezdődött a harmadik korszak. Az elmúlt években a nem éppen ideális körülmények között is születtek nagyszerű korosztályos eredmények, a párbajtőröző Bakos Bálint és Bende Bence világversenyes érmei is segítettek valóra váltani a nagy álmot, hogy 1995 után újra legyen saját otthona a szombathelyi vívósportnak. Bárcsak minden jó ügyben ilyen olajozottan, egymást kiegészítve, egyetértésben működnének a dolgok, mint ahogy ennél a projektnél történt! Hét évvel ezelőtt vetődött fel az új vívóterem építésének lehetősége, amikor Csampa Zsolt, a Magyar Vívó Szövetség elnöke eljött a szombathelyi vívónapra, ahol találkozott dr. Puskás Tivadarral, az akkori polgármesterrel. Egy év múlva a város megvásárolta az Epcos Szent László király utcai volt telephelyét, ahol aztán régi üzemcsarnokokból alakítottak ki egy komplexumot (a vívók mellett az asztaliteniszezők, illetve a cserkészek is otthonra leltek). Az önkormányzat 750 millió forintos uniós támogatással a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében valósította meg a beruházást, amelyhez a vívószövetség 158 millió (!) forinttal járult hozzá, így XXI. századi körülményekkel megáldott, klimatizált, energiatakarékos vívóteremmé alakíthatták át az egykori elhagyatott üzemcsarnokot. Azért is lehetett minden tökéletesen olyan, mint amilyennek megálmodták, mert szerencsés módon egy korábbi vívó, Gáspár Péter volt a tervező, aki messzemenően figyelembe vett minden szakmai kérést. A munkálatokat pedig napról napra nyomon is követhették az egyesület vezetői. Akik márciustól vártak az ünnepélyes avatás lehetőségére. Bár nagyon jó poén volt a polgármestertől, hogy a vívás víruskompatibilis, mert amúgy is kell hozzá maszk és távolságtartás, azért normál helyzetben megölelgethették volna egymást a szombathelyi vívócsalád tagjai és nem csak filmen láthattuk volna az utánpótlást. Sajnos most így kellett, hogy legyen. De a legfontosabb, hogy a hétköznapokon már folyamatos a munka. Közel száz tagja van az egyesületnek, a 650 négyzetméteres küzdőtéren 18 páston vívhatnak egyidejűleg – bármikor.
Forrás: Vas Népe
