2020. 06. 25. 20:34– Horváth Erika
Kedves vendégek érkeztek szerdán a Szombathelyi Vívóakadémiához, olyan régi vívók, akik az ötvenes években kötöttek ebben a városban örök barátságot a sportággal és egymással.
Az új, impozáns, a Szent László király utcában egy régi üzemcsarnokból kialakított vívóterem ünnepélyes átadására még nem tudtak sort keríteni. Alighogy beköltözött a Szombathelyi Vívóakadémia SE március elején, a koronavírus-járvány miatt lakat is került rá. Most már persze beindultak az edzések, de az ünnepséget nyár végére halasztották. Van azonban egy nagyon helyes baráti társaság, akik már nagyon kíváncsiak voltak a szombathelyi vívók új otthonára. Ők az 50-60-as években kötöttek örök barátságot ezzel a sportággal és máig jó kapcsolatot ápolnak egymással. Ötven év után találkoztak újra először, kilenc éve aztán minden évben újra és újra. Nagyon várták már, hogy megcsodálhassák az új létesítményt.
Tízen tudtak eljönni, házigazdaként Babós Csaba, az egyesület elnöke és dr. Gajdán István elnökségi tag fogadta őket és mutatta be a létesítményt és azt a klubhelyiséget, amelynek vitrinjében már ott sorakoznak a régi relikviák, köztük egy csoportkép, amin ők is láthatók. A múltidézők ajándékot is hoztak, egy fényképről készített festményt legendás mesterükről, Tóth Lajosról, akinek a nevét fogja majd viselni a klubhelyiség. A kiegészítő táblán ez áll: „Tóth Lajos vívómester, kiváló ember emlékére hálás tanítványai. Árvay Katalin, Cserhidy Attila, Frank Judit, Kiss-Domonkos Judit, Padányi Erzsébet, Palágyi József, Palágyi Judit, Palágyi Mária, Söptei György, Szilágyi Sándor, Tiborcz Zsuzsa, Várkonyi Tibor, Welther Károly”.
A klubhelyiség a korabeli szombathelyi vívóéletet idézi. A falon a régi vívók ajándéka, a Tóth Lajosról készült festmény Fotó: Cseh Gábor
– Az 50-es évek elejétől tíz éven keresztül vívtam a Haladásban. Egy rendkívül jó csapat verődött össze, amelynek szeretetteljes atyja Lajos bácsi volt – mesélte ifj. Welther Károly. – Mosolyogva, udvariasan, mindig halkan, mindig nagyon kedvesen tartott nagy fegyelmet. Rajongtunk érte, és ez a rajongás mai napig, hatvan év után is összetart bennünket. Abból a társaságból majdnem mindenki megvan még. Az egykori szakosztályvezetőnk elmúlt 90 éves, de eljár velünk ezekre a találkozókra. Tizenketten fogalmaztuk meg, hogy legyen róla ez a kép itt, az új teremben, de mintegy negyvenen tartjuk a kapcsolatot régi szombathelyi vívók. Nagyon jó, hogy tudunk egymásról, ha valakit valami szomorúság ér, van, aki jó szót szóljon hozzá, és persze előkerülnek a régi képek, relikviák, kedves közös emlékek, élmények. Szeretettel emlékezünk Lajos bácsira és a Szombathelyen eltöltött évekre. Nagy szeretettel jövök ide, annak ellenére, hogy most vagyok először az új csarnokban, otthonomnak érzem.
Tiborcz Zsuzsanna és Buky-Padányi Erzsébet annak idején is barátnők voltak. Együtt jártak balettozni és 1952-től vívni is. A sok eredményes verseny közül mindketten azt emelik ki, amikor sikerült legyőzniük az akkor már főiskolai világbajnok Rejtő Ildikót – Erzsébetnek Pécsen, Zsuzsának Szombathelyen. És persze ott a sok közös emlék, élmény, és mindennek főszereplője volt a tündéri, jóságosan kedves Lajos bácsi – aki ezen a képen kicsit túl szigorúnak tűnik.
Hogy mit kell tudnunk Tóth Lajosról, azt a vívás szombathelyi történetében elmélyedő Gajdán Istvántól tudtuk meg. Az 1800-as végén Csornán született. Tehetséges sportolóként bekerült a wienerneustadti Theresianumba, a Monarchia tisztképzőjébe, ahol a világ első számú vívómesterképzőjében tanulhatott. Képesített katonai vívómester diplomát, ezzel alhadnagyi fokozatot szerzett 1914-ben. Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, utána visszakerült
Sopronba. A Horthy-rendszerben Szombathely lett a Nyugat-Dunántúl katonai központja. Az 1895 óta működő Szombathelyi Vívó Clubban egy tábornokot választottak meg elnöknek. És mivel nem volt vívómesterük, Tóth Lajost vezényelte ide Sopronból 1924-ben. Onnantól kezdve egészen 1971-ig
Szombathelyen élt, dolgozott, nemcsak a katonákat, hanem a polgári vívókat is tanította. Amikor 1938-ban megalakult a Haladás vívószakosztálya, oda is őt kérték fel edzőnek. (A Szombathelyi Vívó Clubot 1945-ben feloszlatták.) A 20-as évektől kezdve mindenkinek ő volt a mestere, úttörő módon lányokat is tanított. Végleg 1962-ben ment el nyugdíjba. 1974-ben, Makón halt meg.
Forrás: VAOL
